Hornyák-Simonyik Noémi

Ki vagyok én? Nehéz lenne ezt múltbéli munkámmal leírni, de amit szívesen kiemelek: segítő szakemberként minden korcsoporttal foglalkoztam már (5 évestől 80 évesig). Dolgoztam filmes műhelyben, teaházban és tengerparton is, vagyok alternatív osztálykirándulásokon élménypedagógus, oktattam rendőrnek készülő fiatalokat és tréningeztem határrendészeket, legfőképpen stressz- és konfliktuskezelés területen. Nyaranta gyerekeket táboroztatok „fantáziatáborokban”.

Pszichológusként az általam mentorált gyermekek érzelmi biztonsága a legfontosabb számomra. Azon dolgozom, hogy megtapasztalhassák a közösség erejét, annak kihívásaival meg tudjanak küzdeni, illetve, segítek, hogy jobban megismerhessék önmagukat és környezetüket.

Outdoor tréner és vadonterapeutaként a környezeti nevelés, a természet felfedezése és szeretete, a természetben végezhető tevékenységek izgalma és tanító ereje az, amit a gyerekeknek megmutatok. Veszteségfeldolgozó specialistaként érzékenyen reagálok és foglalkozom a rám bízottak gyászfolyamataival. Filmszakos szabad bölcsészként és művészetszeretőként pedig az alkotó folyamatokkal és vizuális kultúrával színesítem a foglalkozásaimat.

És hogy ezen túl ki vagyok én? Egy folyton tapasztaló tanuló, aki imád játszani, új helyeket és kultúrákat megismerni, snowboardozni, vándorolni, aki nagyon sokat köszönhet a természetnek, az embereknek és az alkotásnak!

Kádár Éva

Egy újságcikk indított el az alternatív oktatás útján, amelyben egy édesapa mesélt arról, hogy amikor elégedetlen volt az iskolában a történelem tanítással, elvitte a fiát Rómába, élményszerűen tanulni a Római Birodalomról. Rádöbbentem, hogy szülőként lehetőségünk van felvállalni gyermekünk oktatásának felelősségét. Innen sok-sok szakértőn keresztül – Vekerdy Tamás, Sir Ken Robinson, John Holt, A. S. Neill, Sugata Mitra, Peter Grey, André Stern, Gerald Hüther, Daniel Siegel – egyenes út vezetett oda, hogy a Budapest School keretei között én magam szervezzem meg a gyermekeim és társaik tanulását.

Szülőként megdöbbentett az az elsöprő erejű ösztönös tanulási képesség, amit a kicsi gyerekeimen láttam. Tudatosodott bennem, hogy nincs más dolgunk, mint körülbástyázni őket inspirációval, figyelni, mi érdekli őket igazán, abban támogatást nyújtani, mindehhez érzelmi biztonságot teremteni, majd csodálni, ahogy kiteljesednek. Ezt szeretném megvalósítani a Budapest School Dabasban is.

Szeretek olvasni, a természetet járni, utazni, felfedezni, és nagyon szeretek tanulni.

Pető Melinda

Tanárnak készültem gyerekkorom óta. Közben csak a célok változtak: akkor - és még a gimnázium majd az egyetem évei alatt is - azért akartam tanár lenni, mert nekem is nagyon jó tanáraim voltak. Aztán tanár lettem egy állami iskolában, ami arra volt jó, hogy megismerjem a gyerekeket és lássam: mit és hogyan nem szabad tanítani. 

Tanár maradtam - ekkorra már a gyerekek miatt. A példaképek nagyon jó inspirációt adtak, de kérdés volt, hogy hogyan lehet ezt jól csinálni. Sok választ kaptam a Waldorf iskolákban, amelyekben szülő, és alapító tanár, osztálytanító voltam. Közben azonban sokat változott a tanítási gyakorlatom, gondolkodásom az iskola feladatairól és benne a saját szerepemről. Néhány dolog ami állandó és elengedhetetlen maradt végig:  

- egészséges nevelési határok,
- értelmes erőfeszítések, 
- a gyerekek maradjanak mindig a figyelem középpontjában, 
- sok mozgás, zene, humor, szabad ötletek.
Hogy ne az iskolának, hanem tényleg az életnek tanuljunk.


Három lányunk van. Tornával, jógával tartom karban magam, a páromat kísérem az ultra-futásain. Ha ki akarok kapcsolódni, akkor elmegyek a hegyekbe vagy egy koncertre, de legalább olvasok egy pár sort és ölembe veszem a macskánkat.

Szabó Diána

A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyész- és Biomérnöki karán, biomérnök szakon végeztem.

Egyetemi évemeim alatt és után kutatóként dolgoztam: rákkutatással, immunológiával és környezetvédelemmel foglalkoztam, korrepetáltam, laborgyakorlatot tartottam, mentoráltam. Mindemellett pedagógia, pszichológia és önfejlesztő képzésekre jártam és azt kutattam, hogy hogyan tudom a gyerekeket a legjobban támogatni, hogy a legbelső magjuk tudjon kivirágozni és mély, szeretetteljes kapcsolatot kiépíteni velük. 

Két gyerek (4.5 és 7éves) boldog édesanyja vagyok. Nagyon nagy kincs számomra a gyerekeim és köztem lévő kapcsolat. Sokat tanulok tőlük. 

Nagyon fontos az életemben az önismeret, önfejlesztés, a fejlődés, hogy meghaladjam a korlátaimat és amit elértem, azzal másokat segíteni tudjak. Mindig nagyon érdekelt, hogy az ember, hogy tudja a legtöbbet kihozni önmagából, hogyan tud ebben másokat segíteni és hogy tud mindezzel mások és a Világ javára válni! Ezt a gyerekek mentorálásában és a nőkkel és anyukákkal való coachingban találtam meg. 

Szabadidőmben nagyon szeretek a természetben lenni, ismeretlen utakat felfedezni, társasjátékozni, barátokkal kapcsolódni, mindenféle sportot kipróbálni, evezni, meditálni, jógázni, vagy csak élvezni a napsütést egy nagy dinnye társaságában.

Páll Gábor

Vendéglátóipari szakközépiskolába jártam, innen váltottam az ELTE pedagógia alapszakára. Ezután elvégeztem az interkulturális pszichológia és pedagógia mesterképzést.

Már középiskolás koromban rajongtam a pedagógiáért, különösen A. S. Neill munkássága, a demokratikus iskolák (Summerhill) érdekelt. Hiszem, hogy a gyerekek a segítségünkkel, támogatásunkkal maximálisan kibontakoztathatják képességeiket. Erre épül rá az interkulturális szemléletem, melynek lényege, hogy ember és ember között nem teszek különbséget, ugyanakkor figyelembe veszem mindenkinek a kulturális egyediségét.

Korábbi munkahelyemen (Rogers Alapítvány) érzelmi intelligencia és játékpedagógiai továbbképzéseket tartottam pedagógus kollégáknak és szakmunkás oktatóknak, továbbá nemzetközi projektekben vettem részt.

Hobbim a társasjátékozás és a főzés, illetve imádok floorballozni, táncolni, túrázni. A lifelong learning szemléletében élek: jelenleg személyközpontú tanácsadónak képződöm, illetve szeretnék megtanulni gitározni és lovagolni.