Képzelj magad elé egy első osztályost! Megvan? Akkor most képzeld el azt, hogy rosszkedvű, hogy semmi sem köti le és - igen, mondjuk ki -, hisztizik. Látod magad előtt? Hallod őt? Jó. Akkor most elmesélünk egy történetet.

Fáradt. Nyűgös. Nem aludta ki magát. Ma nehezen ment az indulás, talán bujkál benne valami kis betegség? Vagy csak a kisördög? Nem is nagyon volt kedve iskolába menni, de nem maradhat otthon, anya is, apa is dolgozik. Egész nap ez megy. Beszélgetni. Nincs kedve. A mese-projektben részt venni. Nincs kedve. Ebéd után a játszótérre menni. Nincs kedve. És amikor már sokadjára kérdezik meg tőle, hogy van-e kedve ezt vagy azt csinálni, akkor kitör belőle. Mint egy vulkán. Az a bizonyos ötbetűs szó. A hiszti.

Ugye ismerős a fent leírt lelkiállapot? Amikor egyszerűen csak semmi nem jó. Semmi nem kényelmes, bizonyos, magától értetődő, kellemes, otthonos. Sok embernek felnőttként sem egyszerű egy ilyen “rossz napot” átfordítani, túllendülni a saját elakadásain és rossz érzésein. Képzeld el, hogy akkor egy gyereknek mennyire nehéz lehet!

Képzeld el ezt a fáradt első osztályost! Aki éppen a hisztit választotta eszközéül arra, hogy tudassa a világgal: nincs jól. Ilyenkor különösen fontos, hogy a környezete meghallja a hiszti zaja mögött elsuttogott valódi üzenetet: “biztonságra vágyom és szeretetre. Segíts, hogy elmúljon a bennem tomboló feszültség és végre jobban érezzem magam!” Sári ezt hallotta meg akkor, amikor az első osztályosa mellé odakuporodott és beszélgetni kezdett vele. Alig telik el néhány perc és máris megbeszélték, hogy mi a baj. Miért is tört fel a hiszti.

Ami ott, a szőnyeg szélén elhangzott, az kettejük titka marad. És ettől igazán fontos ez az apró, egy zsizsegő gyerekcsoport életében csupán pillanatnyi jelenet - mert ez az érzelmi biztonság tökéletes momentuma. Amikor Sári segítségével az első osztályos ki tud lépni a hisztiből és el meri mesélni, mi nyomja a lelkét, mert tudja, hogy megértés és segítő szándék fogadja minden nyűgét és baját. És miután megnyugszik, eltölti a nap hátralévő részét a többiekkel, mielőtt elindul anyával haza, sebtiben még Sári kezébe nyom egy apró papírfecnit, amin egyetlen mondat áll: köszi Sári, hogy amikor hisztizek, megbeszéljük.