Senki nem lesz olvasó attól, hogy megtanulja az ábécét. És senki nem fog egész életében szívesen mozogni attól, hogy letudja a kötelező gyakorlatokat. A BPS Jóllét tantárgyában ezért úgy tanítjuk a mozgást, ahogy az olvasást: az alapokkal és az élménnyel együtt.
A jó könyv
Az olvasás alapjait az iskolában kell megismerni és készségszinten elsajátítani: a betűket, a szóképeket, az értő olvasást. Hogy aztán valaki mennyit és milyen rendszerességgel olvas, az leginkább két dolgon múlik.
Az egyik a környezetünk. Mennyire népszerű körülöttünk az olvasás? Látunk-e erre mintákat? Van-e olyan számunkra kedves ember, akivel szívesen beszélgetünk az olvasási élményeinkről? Az olvasóvá nevelés leginkább ezeken a mintákon keresztül működik.
A másik a jó szöveg. Olyan könyvek kellenek, amelyeket egyszerűen nem lehet letenni. Ez az élmény, néha katarzis segít abban, hogy később nehezebb szövegekkel is megpróbálkozzunk. Hogy aztán valaki az Örkény-egypercesekben, a Rejtő-regényekben vagy a Révai nagylexikonban találja meg az örömét, az már az egyéni ízlés dolga.
Ne a Kőszívűvel kezdjük
A Kőszívű ember fiai értékes regény. Mégis kevés gyerek lesz tőle az olvasás rabja, ha ez az első kötelező találkozása a könyvekkel. Sokkal inkább a gyötrődés és az elhidegülés jellemző, és az olvasás a szükséges rossz kategóriájába kerül.
Az ifjúsági irodalomnak ezért komoly szerepe van: kaput nyit az olvasás öröme felé, miközben folyamatosan gyakoroltatja az alapokat, az értő olvasást, a sebességet és a kitartó figyelmet.
A testnevelésben a gimnasztika hasonló szerepet játszik. Hasznos és fontos lehet annak, aki komolyan akar tornázni. Mindenki más viszont könnyen elhidegülhet tőle, ahogy egy kiskamasz is egy bukott szabadságharc utáni, régies nyelvezetű, letargikus történettől.
Az alapok: ábécé és szöveggyűjtemény
A BPS-ben a Jóllét tantárgy óráinak nagyjából a fele mozgás. A tanterv két dolgot céloz egyszerre.
Az egyik az ábécé: a sokoldalú mozgásfejlesztés, amelyre minden későbbi mozgás épül. Ennek négy területe van: a futás és az állóképesség, a saját testsúlyú erőfejlesztés, a testtudat és a koordináció, valamint az eszközös, labdás feladatok.
A másik a szöveggyűjtemény: olyan foglalkozások, amelyek bevonják a gyerekeket, és pozitív viszonyt alakítanak ki bennük a mozgáshoz. Ezt a modulok címei is mutatják: alsóban például „Futni jó!”, „Futva is lehet barátkozni!” vagy „Labdázni mindenki tud!”. A felsősök már azt is vizsgálják, mi történik a légzésükkel és a szívükkel terhelés közben, vagy hogyan segíti a mozgás a tanulást.
A mozgás a Jóllétben nem teljesítményorientált. Nem szabványosított felmérésekre épül, hanem az egyéni fejlődésre és az élményre. A mozgás itt egyszerre cél és eszköz: segíti a tanulást, az érzelmek szabályozását és a közösség építését is.
A mozgás Harry Pottere
A feladatunk tehát kétirányú. Egyrészt meg kell teremtenünk a mozgás kultúráját: egy olyan közösséget, ahol a mozgás a mindennapok természetes része, hiszen a gyerekek maguktól is mozognak, ha nem ültetjük őket folyton padba.
Másrészt minden korosztály számára meg kell írnunk a megfelelő szerethető történeteket. Meg kell írnunk a mozgás Harry Potterét.
