Gyerekkora óta él a számítógépek bűvöletében, akkor érzi igazán jól magát, ha csöndesen programozhat. Mégis épp az a legnagyobb erőssége, hogy mérnöki munkája mellett kifejezetten nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az együtt dolgozó csapatok lelki és társas kihívásait megértse és azok megoldásában támogassa őket. A Prezi, majd a Facebook vezető mérnökeként dolgozott, társalapítója a Budapest Schoolnak és jelenleg az iskolahálózat technológiai vezetője. AZ IT világában már hozzászokott a krízishelyzetekhez és ahhoz, hogy miként célszerű reagálni rájuk. Most 11 helyszínen 340 gyerek iskoláját kellett három nap alatt a digitális világba helyezni.

Hogy reagáltál arra a helyzetre, amikor kiderült, hogy három napon belül át kell állnia a Budapest School 11 mikroiskolájának az online tanulásra?

Az első, ami eszembe jutott, hogy ez egy olyan helyzet, mint amikor leállt a Prezi.com. Akkor, ott, nagyon sokat gyakoroltam azt, hogy miként kell reagálni egy ilyen helyzetre, és úgy tűnik, ez itt is működik most.

Azonnal elkezdtem megoldásokon agyalni. Végigpörgettem magamban, hogy mik lehetnek a rövid távú célok, mik a hosszú távúak. Tudtam például, hogy most azonnal kell mindenkinek egy egységes email címet generálnom, mert az online kapcsolattartáshoz egy egyedi azonosítóra van szükség. De a 340 gyerek között vannak ovisok és alsósok is. Vajon GDPR szempontból nem kifogásolható, ha nekik is generálok saját email címet? Szerencsére pár hónapja már az egyik mikroiskolánkban, ahol középiskolás korú gyerekek tanulnak, elkezdtünk kísérletezni hasonló dolgokkal, sok minden már le volt fejlesztve, csak azt kellett módosítani, hogy minden iskolánkra működjön és könyebben használható legyen. Az első napom főleg ezzel telt, hogy a meglévő rendszerünkben elvégeztem jó pár apró fejlesztést. Vasárnap délelőtt kimentek a levelek minden szülőnek, hogy hol tudnak belépni gyerekeik a BPS-es rendszerekbe.

Kikkel dolgoztatok együtt? Hogy állt össze a döntéshozó csapat?

Az elején készítettünk egy megvalósítási tervet Halácsy Péterrel, majd utána mindenki haladt a saját feladataival. Azonnal hoztunk egy döntést arról, hogy hétfőre egy online meetinget rakunk össze mind a 90 Budapest Schoolban dolgozó tanár és segítő részére. Ez lesz a felkészítés arra, hogy keddtől élesben elindulhasson az online tanulás minden mikroiskolánkban.

Kettőnk munkája kiegészült a DIA (Demokratikus Ifjúságért Alapítvány) két munkatársa, Galambos Rita és Takács Viki segítségével. Nagyon hasznos volt, hogy Péterrel ketten alakítottuk a rendszert, a DIA-sok pedig közben azon gondolkodtak, hogy az emberek hogyan fogják ezt megérteni és milyen lesz nekik benne dolgozni. Ez a diverz csapat biztosította azt, hogy megtalálja a helyét az ember a rendszerben.

Mik voltak a fő elemei ennek a rendszernek? Miben kellett újat létrehozni és mi volt, amiben a Budapest School eddigi munkáját folytattátok?

A Budapest School moduláris szemlélete és a mentorálás eddig is jelen volt. Ezért nem azon izgultunk, hogy miként kell feleltetni a gyerekeket online, mert tudtuk, hogy sok apró tanulási egységben kell gondolkodnunk és ezt egyéni és kiscsoportos mentorálással kell támogatni. A gyerekek felfedezve, támogatva, de saját motivációjuktól hajtva tanulnak, és alig egy hét tapasztalat után úgy tűnik, ezt időnként könnyebb is online csinálni mint élőben.

Kellettek azonban új elemek is a rendszerhez. Szombat estére átnéztem a Google Meetet és Google Classromot, hogy miként tudnánk rendszerszinten használni felületként videókonferenciákra és a moduljaink követésére. Egész nap folyamatosan beszélgettünk a tervező csapattal, és közben mindenki különböző prezentációkat, videókat vett fel, ami a tanároknak kimehet a digitális átállással kapcsolatban. Hétfőre aztán egybeállt az egynapos online workshop programja és kiment az első tájékoztató levelek a szülőknek arról, hogy miként tudnak regisztrálni az újonnan létrejött rendszerbe.

Milyen hangulatban telt az első online workshop?

Három blokkban indult el az online tanulás. A harmadik blokkot már napközben találtuk ki. Ebédszünetben a visszajelzések és a kiadott feladatok elvégzése alapján újraterveztük a nap hátralévő részét, mert láttuk, hogy vannak olyan kiadott feladatok, amiket nem tudtak könnyen megoldani a tanárok. Már a hétvégén sok élményünk volt arról, hogy milyen az, amikor egy csoportos videóhvásban nem működik a technológia. Ezért miközben a rendszert fejlesztettük, folyamatosan teszteltük is, hogy mi működik és mi nem.

Egyértelművé vált, hogy állandó tech supportot kell nyújtani ebben az időszakban, mert apró, banális hibák is nagyon meg tudják akasztani a munkát. A Microsoftnak van egy metrikája arra, hogy önmagában a jelszó belépések supportjának elkerülésével dollármilliókat tudnának spórolni. Most ezt megtapasztaltam. Már a hétvégén több mint 40 szülőnek válaszoltam csak a belépéssel kapcsolatos kérdéseire. Egy tipikus hiba volt, amikor a kis “l” és a nagy “I” betű összekeveredett. Ugye milyen hasonló?

Hány embert tudsz egyedül supportban kiszolgálni egy időben?

A hétfői napon egy időben 10-15 tab volt nyitva a gépemen, és folyamatosan válaszoltam chaten, emailben, Facebookon, telefonon a kérdésekre. Minden válasz legfeljebb 2 percig tartott, és az első 3 nap alatt közel 100 embernek volt legalább egy apró kérdése. Ha ma egy 1000 fős iskola lennénk, akkor ezt a munkát már nem tudtam volna egyedül elvégezni.

Melyek voltak azok az alapelvek, amelyek mentén kitaláltátok az online tanulás kereteit?

Meghatároztunk néhány olyan kritériumot, ami azt segítheti, hogy a gyerekek számára jó élmény legyen az otthoni tanulás. Mindig azt a kérdést tettük fel magunknak, hogy mit látunk akkor, ha a gyerek fejére egy kamerát szerelünk és követjük minden percét.

Mennyire sikerült ezeket az elveket átadni a tanároknak és a szülőknek? Mennyi idő kell ahhoz, hogy teljes mértékben megvalósuljon a digitális átállás?

Lépésről lépésre haladunk. Az első hét csak arról szól, hogy miként kell online meetinget tartani, hogy osszunk ki feladatot, mit csináljunk az ovisokkal. Fel kell állnia rendszernek, ki kell hogy derüljön, mik a legnagyobb kihívások. Most azt látjuk az egyik legnehezebb azt elérni, hogy a tanárok ne dolgozzanak túl sokat.A legnehezebb azt elmondani nekik, hogy itt nem ugyanazt kell csinálni mint a fizikai térben.

A tanárok és szülők kb. 5%-a nagyon bepánikolt, amikor kiderült, hogy most mi vár ránk, és majdnem mindenki más elképesztően pozitív volt. Első online nap végén már együtt vacsiztunk pár tanárral online. A nagy részük úgy érzi, hogy nagyon jól működik az új struktúra és élvezi a mindennapos munkát. A tanárok és a szülők is egymást támogatják. És mindenki nagyon hálás az apró problémák megoldása miatt is.

Te hogy éled meg ezeket a napokat? Te is otthon vagy közben a gyerekeddel…

Nagyon intenzív, fárasztó időszak. A bezártságban az sokat tud segíteni, hogy képernyőn azért tudsz beszélni a barátaiddal. Miután nekem régi vágyam, hogy minél több időt töltsünk online felfedezéssel, ezért jó látnom, hogy a gyerekek most sok időt tudnak ezzel tölteni. A saját gyerekem is nagyon pörög, nagyon akarja. Jobb a barátaimmal, közösségben felfedezni, mint a szüleimmel bezárva otthon lenni a tétlenségben. Büszkeséget és meghatottságot is érzek, amikor látom, hogy a gyerekek online tanulnak, amikor 5-7 évesen ülnek a fejhallgatóikkal a bejelentkező körben és közben mute-olják a telefonjukat és szólnak az apukájuknak, hogy most ne gyere be kérlek a szobába, mert meetingelek épp.

A saját lányomon is látom, hogy már 10 perccel az online foglalkozás előtt elő kell keresni a fejhallgatót, leül és vár a hívásra és az egész hívás alatt látszik rajta az izgalom. Amikor Google Classroomon új feladatot kap, rögtön meg kell csinálni mindegyiket és nap közben folyamatosan nézegeti, hogy kapott-e valami újat.

Amit a leginkább élvezek az az, hogy látom, ahogy napról napra fejlődik a rendszer. Folyamatosan jönnek be az új ötletek. Iskolákon átívelő módon segítjük egymást és tanulunk egymás tapasztalataiból. Már elkezdődtek az első projetek, az ovisokank meseolvasó körök jöttek létre, és rengeteg jó közösségi élmény van.

Mi a következő nagy feladat, ami előttetek áll?

Szeretnénk olyan modulokat meghirdetni, amelyeket az egyes iskolákon átívelő módon mások számára is elérhetővé lehet tenni. Mindennapi testnevelés, minecraft készítés, közös alkotás. Korcsoportonként külön tervezzük ezeket elindítani, de itt sem ragaszkodunk a hagyományos évfolyamonkénti beosztáshoz. Külön hirdetnék meg ovisoknak, 6-10 éveseknek, 10-14 éveseknek. És lehetne olyan is, hogy akár több száz gyerek egyszerre tornázzon egy reggel.