2015 nyarán egy Facebook-postban megkérdeztem a barátaimtól, ki akar egy újragondolt óvodához csatlakozni, amelyből később egy iskola is létrejöhet. Ma azt kérdezem, hogy ki akar egy olyan 21. századi iskolához csatlakozni, amelyet öt év működés után immár a magyar állam és az egyik legnagyobb nemzetközi oktatási szervezet, a Council of International Schools is elfogad. Öt éve két kis csoporttal indultunk, idén szeptembertől 14 helyszínen 400 gyerek tanulhat a BPS egyedi szakmai programja alapján óvodás kortól a középiskola végéig.
Mától államilag elismert iskola a Budapest School. A programja, az úgynevezett BPS Modell, akkreditált, egyedi programként alkalmazható általános iskolában, gimnáziumban és szoftverfejlesztő technikumban is.
Ezzel véget ért egy korszak az iskolánk történetében. Immár nem csupán a szívünkben és a nevünkben vagyunk iskola, hanem jogilag is azzá váltunk. Magántanulói közösségként indultunk, mára pedig úgy érezzük, hogy a legjobban ezzel a váltással segíthetjük a családok biztonságát, a gyerekek hatékony fejlődését és a tanárok kreativitását. A gyerekek portfóliói, tanulási eredményei alapján immár magunk állíthatjuk ki a bizonyítványokat és jogunk van őket érettségiztetni is.
Vannak megismételhetetlen pillanatok az életben. Ilyen volt az, amikor a BPS közel 100 tanárával és segítőjével együtt, egy helyen tudtuk meg a hírt, hogy 5 év után megkaptuk a működési engedélyt.
Miért vágtunk bele ebbe az egészbe? Mert azt szeretnénk, hogy a mi iskolai éveink után harminc évvel korszerűbb iskolába járjanak gyerekeink, hogy a tudomány és a technológia legfrissebb eredményei, valamint a tanulásról vallott legmodernebb elméletek mentén fejlődhessenek.
Harminc éve nem beszéltünk neuroplaszticitásról, fejlődésfókuszú gondolkodásról, és hogy jól megtervezett gyakorlással a gyerekem bármilyen képessége fejleszthető. A pozitív pszichológia nem volt a mindennapi tudásunk része, így nem volt szó arról, hogy boldogságunkat a kedvesség, a hála és a szerethetőség jobban befolyásolják mint az intelligencia. Régen nagymamámmal mindig felcsaptuk a Pallas nagylexikont, ha valamiben elbizonytalanodtunk, ma a kanapén ülve a google segítségével korlátlan mennyiségű információ szakad ránk azt az illuziót keltve, hogy minden kérdésünkre instant választ kaphatunk. Ezért ma sokkal többet kell foglalkoznunk az információ kritikus mérlegelésével és ma sokkal fontosabb, hogy gyerekeink magabiztosan dolgozzanak azokon a nagy kérdéseken, amelyekre viszont senkinek sincs kész válasza.
Nagyon hamar rájöttünk arra, hogy nem a tantervhez, a tudásanyaghoz kell hozzányúlnunk, hanem egy új iskola struktúráját kell kialakítanunk, az oktatás paradigmáját kell újragondolnunk. A NAT által definiált tanulási eredmények elérése jó kiindulópont. És fontos célunk, hogy a NAT ismeretanyagán túli világot is megismerjék a gyerekek. Nálunk megtanulnak tanulni, azaz saját maguknak célokat állítani, stratégiákat alkotni, a közösségtől segítséget kérni és fejlődni. Ahogy megtanulnak alkotni, tenni, létrehozni, változtatni és felépíteni. És közben kapcsolódni, szeretni, megbeszélni, átértékelni, elfogadni, megérteni és megérezni.
Közben az igazi egyediségünket az adja, ahogyan tanulnak nálunk a gyerekek. Olyan iskolát álmodtunk meg, ahol a csoportok beosztása rugalmas és mindig abban a csoportban tanulnak a gyerekek, amelyik nekik a legjobb. Ahol az órarendet nem a tantárgyi óraszámok határozzák meg, hanem a közösségben jelenlévő témák, érdeklődések és feladatok, ahol van idő arra, hogy akár hetekig tervezgessünk és alkossunk egy olyan projektet, amiről hónapokkal azelőtt még senki sem gondolta, hogy az iskolánk tananyagának a része. Ahol addig van ideje mindenkinek gyakorolni, tanulni egy anyagrészt, amíg erre szüksége van, és ha elérte, akkor nem kell várakoznia, hanem azonnal továbbléphet. Ahol elfogadott, ha a tanulás iskolán kívül történik, és nem csak a tankönyv lehet az egyetlen forrás. Ahol a tanárok és a szülők partnerek abban, hogy a gyerekeket támogassák. Ahol rendben van az is, ha nem tudsz még valamit, hiszen együtt tanulunk. Ahol a mentorok arra is odafigyelnek, hogy vagy, milyen álmaid vannak, nem csak arra, hogy hol tartasz a tananyaggal, és ahol a konfliktusokat nem az igazgatói irodában oldjuk meg, hanem megbeszélik egymással az érintettek.
Iskolát alapítottunk a saját gyerekeinknek, mégis egy generációra szeretnénk hatással lenni. Nem egy kis, elit iskolát akarunk létrehozni, hanem egy olyan oktatási modellt, ami nagyon sok gyereknek tud segíteni a fejlődésében akár a teljes országban, és amely a világ bármely pontján alkalmazható. Mert Berlintől New Yorkig ma mindenhol arra keresik a választ, hogy miként lehet olyan iskolamodelleket létrehozni, amelyek költséghatékonyan a gyerekek igényeihez igazodva, és a világ változását lekövetve képesek működni.
Az elmúlt 2,5 évben azon dolgoztunk, hogy a BPS rugalmasságát, a gyerekekkel együtt tanuló, fejlődő iskola gondolatát hozzáillesszük a 150 éves oktatási rendszerhez. Ahogy az egyik nemzetközi tanácsadónk, Sugata Mitra bölcsen megjegyezte, amikor a dilemmáinkat osztottuk meg vele: “map your system to the government’s system”. A nemzeti oktatási rendszerek lassan változnak, és ezzel nekünk együtt kell élnünk. Amit mi akarunk csinálni, azt össze kell illeszteni a nemzeti oktatási rendszerrel, nemzetközi projekt esetén pedig oktatási rendszerekkel. Nem volt egyszerű a feladat. 12 magyar és nemzetközi oktatási és tanügyigazgatási szakértővel konzultáltunk folyamatosan, 27 iskola működését tanulmányoztuk, több mint 107 jogszabályt vettünk figyelembe, 2 Nemzeti Alaptantervet dolgoztunk fel, míg végül több száz módosítás és 17 iteráció után elérkeztünk ahhoz az állapothoz, ami kellően biztonságos minden fél számára. A BPS-modell illeszkedik a Nemzeti Alaptantervhez, a szülők azon vágyához, hogy kiszámítható keretek között történjen az oktatás, a gyerekek közösségi és strukturált tanulás iránti igényeihez, valamint az iskolánk legfőbb alkotói, a tanárok mindennapi tapasztalataihoz.
És minél többet dolgoztunk azon, hogy valami újat hozzunk létre, annál inkább rádöbbentünk, hogy mások már mindent kitaláltak előttünk. A jövő tanulása tértől és időtől függetlenül bárhol, bármikor megtörténhet. A mi feladatunk, hogy ennek kereteket adjunk. A rugalmas csoportalakítás, a moduláris tanmenet, a mentorálás, a saját tanulási utak, a gyakorlás ösztönzése, a portfólió alapú értékelés, a modern konfliktuskezelési praktikák, az EQ és metakogníció fejlesztés mind-mind jelen vannak különböző oktatási projektekben. Mi csak egy egységes modellbe foglaltuk a tanáraink által használt módszereket, hogy azok minél inkább felhasználóbaráttá váljanak. Tanulási élményt terveztünk, éppúgy mintha egy szoftveren dolgoztunk volna. És ezt csak a szülők, a gyerekek és a tanárok folyamatos együttműködésével, visszajelzésével, sosem múló támogatásával tehettük meg.
Hálás vagyok annak a több száz családnak és tanárnak, akik velünk voltak az elmúlt öt évben. A mi közös víziónk, hogy élvezni akarjuk az iskolai éveket, folyamatosan meg akarjuk élni a tanulás és alkotás örömét, ez a mi értékközösségünk. BPS-szülőként ott akarunk lenni a gyerekeinkkel, BPS-gyerekként sokszor akarunk flowban lenni, megélni a kreativitásunkat, fejlődésünket a közösség biztonságos hálójában, és BPS-tanárként alkotni, létrehozni, segíteni, támogatni és haladni szeretünk.
Közös bennünk, hogy ezért hajlandóak vagyunk aktívan tenni, még akkor is, ha sokszor a környezetünk ellenében kell felvállalnunk azt, amit helyesnek tartunk. A BPS ma már nem működhetne, ha nem bíztak volna bennünk azok a befektetők, akik két éve óriási kockázatot vállalva előre megfinanszírozták a tervezett növekedésünket. A ti bátorságotok nélkül mi sem mertünk volna továbblépni a bizonytalan felé.
Tudom, hogy nektek BPS-szülőknek és BPS-tanároknak nagyon sok extra energiát, izgulást, szorongást jelentett az elmúlt 5 év állandó küzdelme. Hálás vagyok és köszönöm, hogy mindvégig kitartottatok a nehézségek ellenére is. Jó egy olyan közösséghez tartozni, ahol mindenki hozzátesz a közös jövőnkhöz.
Álmodtunk egy iskolát, ahol együtt és egymástól tanulunk, ahol együtt alakítjuk környezetünket. És az álmok, ha sokat dolgozunk rajtuk, van, hogy valóra válnak.
Halácsy Péter írása