Csímár Kamilla írása

Egy 2019-ben megjelent tanulmány szerint a 2017-18-as tanévben az Amerikai Egyesült Államokban 501 virtuális iskolában közel 300.000 gyerek tanult, míg 300, úgynevezett “blended schoolban” (azaz az online és a személyes oktatási formát ötvöző iskolában) összesen 133.000 diákot számláltak. Ha azt vesszük, hogy az Amerikai Egyesült Államokban abban az évben, amikor a kutatás született, 56,4 millió diák kezdte meg a tanulmányait szeptemberben, elenyészőnek tűnnek ezek a számok. Azonban ha megnézzük, hogy tíz évvel korábban éppen, hogy elérte a 100.000-et, a 2000-es évek elején pedig alig volt néhány ezer a virtuális iskolákban tanulók száma, úgy már láthatjuk, hogy szignifikáns növekedés történt.

Az abakusztól a virtuális iskolákig

Mióta csak számontartjuk a tanulást mint a világ megismerésének strukturált formáját, azóta létezik az igény arra, hogy szülessenek az ezt megkönnyítő eszközök. Az egyik legismertebb eszköz egyben a legrégebbi: az abakuszt a sumér feljegyzések szerint már i.e. 3. évezredben is használták. A krétatáblát, amely szinte egyezményes szimbóluma lett az iskolának, az 1840-es években kezdték el gyártani és a mai napig használatban van számos osztályteremben. Az 1960-as években Richard C. Atkinson, a Stanford Egyetem pszichológus professzorának vezetésével számítógép segítségével tanították a Palo Alto-i általános iskola tanulóit matematikára és olvasásra. 1994-ben megalapították a világ első online középiskoláját, a CompuHigh-Whitmore Schoolt, ahol a tanulók teljes mértékben egyéni tempóban tanulhatnak egy aszinkron tanulási rendszerben, személyes, online tanári támogatással.

A világ első virtuális középiskolája azért jött létre, mert egy Amber nevű kislány hiába volt kiváló tanuló, elviselhetetlen volt számára az iskolai környezet és nem volt képes befogadni az őt érő rengeteg szociális ingert. Amber ezért otthontanuló lett. Egy idő után azonban azzal szembesültek a szülei, hogy nem tudják Ambert azon a szinten tovább tanítani, ahogy arra a lányuknak szüksége lett volna, bármilyen könyvet vagy tananyagot a kezébe adtak, azt szinte azonnal felfalta. Habár akkor még gyerekcipőben járt az internet, Amber apja mégis meglátta benne a lehetőséget és bekapcsolta a lánya tanításába a megfelelő szakembereket.

Mit adhat egy virtuális iskola?

A virtuális iskola nagy előnye, hogy a tananyag személyre szabható, valamint hogy térben is időben rugalmasságot ad. Legtöbb esetben igaz, hogy szinte bárhol, bármikor megengedi a tanulást. Ez természetesen függ az online tanulás módszerétől is: a leckék folyhatnak szinkron és aszinkron, a tanárral (és adott esetben a tanulótársakkal) lehet élő a kapcsolat, de részt lehet venni előre felvett órákon is. Előbbire jellemzőbb, hogy interaktív, utóbbi pedig sokkal inkább a saját tanulási út kialakítására sarkallja a tanulót és teret enged annak, hogy mindenki a saját tempójában haladhasson. Ebben az esetben is jó, ha van kivel konzultálni, ha a gyerek mellett ott egy (online) tanár/mentor/tutor, aki kíséri, facilitálja a tanulási folyamatot. Éppen ezért is alakult ki az angolul csak „blended learning” vagy „hybrid learning” néven emlegetett tanulási metódus (kombinált oktatás), amely lényege az, hogy az osztálytermi jelenlétben alkalmazzák a digitális technológia és a média eszközeit. Itt a tanár szintén facilitátor és mentor szerepben van, fontos a vele való személyes kapcsolat, az általa a tananyaghoz fűzött magyarázat, a tanulás ritmusát és tempóját itt ő is szabályozza – a tanulóval együtt.

2015 környékén, amikor megugrott a világban a virtuális iskolák száma, számos tanulmány jelent meg arról, milyen sok haszna van a rendszernek. A tanulók szempontjából nagy érték, hogy az iskolai bántalmazásnak folyamatosan kitettek vagy azok, akik a szociális interakciókkal nehezebben boldogulnak, biztonságos, ismert környezetben, a saját igényeiknek megfelelően tanulhatnak. Mindemellett a piac is azt remélte/reméli, hogy nagyobb léptékű, gazdasági problémákra is választ adhat az online iskola. Az Amerikai Egyesült Államokban például a tanárhiányt online streamelt kurzusokkal próbálják kompenzálni. Uruguayban pedig más országokban tanító angoltanárokat alkalmaznak az internet segítségével. Az olyan országokban, mint Kanada vagy Ausztrália, ahol a nagy földrajzi távolságok nehezítik az oktatáshoz való hozzájutást, szintén megoldást jelenthet a virtuális osztályterem.

A jövő kritikája

Ugyanakkor mára már megszülettek azok a tanulmányok, amelyek felhívják az online oktatás hiányosságaira, hibáira és nehézségeire a figyelmet. A korábban már említett amerikai egyesült államokbeli vizsgálatok során például kiderült, hogy meglepően kevés, a virtuális iskoláknak mindössze 56%-a, a hibrid iskoláknak pedig csak 50%-a teszi elérhetővé a tanulóik mérhető eredményeit. Így meglehetősen nehéz valós, reprezentatív hatásvizsgálatokat végezni ezen a területen. A látható adatok alapján az azonban elmondható, hogy egyik típus sem hozta a várt eredményeket, avagy legalább azt az átlagos szintet, amelyet a hagyományos iskolarendszer produkálni tud. Az otthontanulás kritikusaihoz hasonlóan, a virtuális iskola bírálói is megkérdőjelezik azt, hogy ebben a metódusban a gyerekek vajon elsajátítják-e az életben való boldoguláshoz szükséges alapvető skilleket, illetve hogy mennyire képes egy állandó jelenlétet meg nem kívánó iskoláztatás megtartani a gyerekek figyelmét, motivációját, súlyosabb esetben az oktatásból való teljes kiesést.

A tanári szereppel kapcsolatban is sok szkeptikus felvetés fogalmazódott már meg. Sir Anthony Francis Seldon, brit történész és oktatáskutató egyenesen azt állítja a tavaly megjelent könyvében ( The Fourth Education Revolutaion: Will Artificial Intelligence Liberate or Infantilise Humanity), hogy ha nem történik előrelépés az oktatás és a tanári szakma megreformálásában, alig tíz éven belül a mesterséges intelligencia átveheti a tanárok szerepét. Seldon felvetésére van már kézzel fogható példa a világban: Új-Zélandon, 2018-ban a Soul Machines startup cég létrehozta Will névre hallgató virtuális, AI-alapú tanárát, aki általános iskolás gyerekeket tanít tudatos energiafelhasználásra. Will nemcsak egy hang, ami elmondja a tananyagot. Will képes a kérdésekre válaszolni, követi a gyerekek tanulási eredményeit és ellenőrzi az általa feltett kérdésekre adott válaszok alapján, hogy mennyire értették meg a hallottakat a diákok. Ugyanakkor azért megvannak a maga korlátai, és ezeket a szempontokat tartja Seldon is a kiút alapköveinek. Amellett, hogy Will tudása (egyelőre) csak egy szűk területre korlátozódik, sokkal fontosabb, hogy akármennyire is létrejön valós kommunikáció a tanulók és közte, egy dologra képtelen: nem tudja szimulálni a társas kapcsolatokat, nem érti az érzelmi intelligenciát igénylő helyzeteket, egyszóval Will nem képes az emberi jelenlétre és az érzelemalapú kapcsolódásra. Will nem ember.

Vissza a főoldalra