Csímár Kamilla írása

Olvasási idő: 7 perc

Amikor kiderült, hogy szinte egyik pillanatról a másikra kell az iskoláknak átállniuk a digitáliás oktatásra, példátlan összefogással azonnal gyűlni kezdtek a különféle, erre a helyzetre létrehozott Facebook-csoportokban az izgalmasabbnál izgalmasabb appok, platformok, ötletek. Ahhoz azonban, hogy egy teljes iskolai közösség átvezesse a mindennapi rutinját a személyes jelenlétből az online térbe, elsősorban letisztultságra és stabil alapokra van szükség. Feszült helyzetben ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy fókuszt veszítünk, ezért még inkább törekednünk kell a strukturáltságra és meg kell erősítenünk azokat az alapvető értékeket, amelyek mentén dolgozunk, tanulunk.

Találjunk egy egységes platformot

Erre miért van mindenek előtt szükség? Mert enélkül káosz lesz. Ha minden tanár más és más appot/csatornát kezd el használni, akkor egy gyerek akár napi 5-6 különböző fórumon is kaphat impulzust, ami kezelhetetlen a gyerek és a szülei számára és csak extra terhet ró rájuk. Fontos, hogy támogatást adjunk most a családoknak az általunk használt rendszer használatában. Segítsünk a szülőknek, adjunk nekik útmutatást, iskolai szinten próbáljuk egységessé és a lehető legegyszerűbbé tenni a platformot, amin keresztül a tanítás zajlik. A Google Classroom például segít ebben az egységesítésben, viszonylag leszűkített keretek között tudja tartani a kommunikációt. Az első időszak az összeszokásról szól - mindenki megismerkedik a használt technikával, eszközökkel, mindenki megszokja azt, hogy az online térben hogyan működik a kommunikáció. Amikor kiderült pénteken, hogy át kell állunk a távoktatásra, egy négyfős csapat azonnal elkezdett nálunk azon dolgozni, hogy a szakmai és a technikai alapokat megteremtse ahhoz, hogy a következő hét elején meg tudjuk kezdeni a közös tanulást. Az, hogy ez a felkészülés hogyan zajlott, arról egy interjúban ITT olvashattok.

A közösség megtartása a gyerekekkel...

Talán ez az egyik legnehezebb része a karanténnak. A gyerekek megszokott napi rutinja véget ért, és azok, akikkel eddig minden nap együtt játszottak, tanultak, most fizikailag teljesen izoláltak egymástól. Ezért különösen felértékelődik most a közösség megtartása. Nálunk a gyerekek minden napot egy úgynevezett beszélgető körrel kezdenek, amiben mindenki elmondhatja, hogy hogy van, milyen gondolatok kavarognak benne, mi történt vele előző nap; ez az a rutinunk, amit most, hogy távol vagyunk egymástól, sem hagyunk el. A gyerekek izgatottan várják azt, hogy reggel láthassák egymást a képernyőn, van, aki már kezdés előtt ott ül és lesi, hogy mikor lehet végre csatlakozni a video-chathez. Rendszeresek a reggeli közös tornák, a közös online kihívások otthoni teljesítése, de volt példa online születésnap ünneplésre, zajlanak közös ebédelések, uzsonnázások vagy épp reggeli mesekörök a kisebbeknek. A legfontosabb most nem az, hogy ezt vagy azt megtanulja a gyerek, hanem hogy megszokja a megváltozott helyzetet és pozitív élményei legyenek az online tanulással kapcsolatban. Máskülönben elveszítjük a figyelmét és a motivációját igen hamar.

...és a szülőkkel

Emellett az is nagyon fontos, hogy a szülőkkel való közösséget is megerősítsük. Az egyik legfontosabb alapelvünk, hogy a mikroiskoláinkban a családok szoros közösséget alkotnak, a tanárok a szülőkkel együtt dolgoznak a gyerekek boldogságáért. Ezt a közösséget most megtartani, még szorosabbra zárni a kapcsolatot a szülőkkel, különösen fontos ebben a feszült helyzetben. Megtartottuk már például az első Hangouts szülői értekezletünket, ami érdekes élmény volt az egész csapat számára. Meglepő módon, annak is közösségformáló ereje van, ha mindenki ugyanazt a technológiai platformot használja, így a szülők és a tanárok ugyanis tudnak egymásnak segíteni tech kérdésekben. Mi azért, hogy ezt támogassuk, létrehoztunk a Facebookon egy tech support csoportot a BPS-es szülők részére, ahol kifejezetten a Google Classroom használatával kapcsolatban tehetnek fel kérdéseket. Érdekes ugyanennek kapcsán azt is látni, ahogy a tanárok egymástól, a szülőktől vagy épp a diákoktól is tudnak tanulni. Az első napokban előfordult az, hogy valamelyik tanárunk “beült” arra az eszközhasználati alapozó órára, amit a kollégája tartott a gyerekeknek és a szülőknek. :)

A tanár mentor, aki támogatja az önálló tanulást

A Budapest Schoolban a kezdetektől az egyik alapvetésünk, hogy a gyerekeket tanulni tanítjuk. Azaz az önálló tanulásra biztatjuk őket. Az egyik legfontosabb 21. századi skillnek az adaptivitást tartjuk (amit jelen helyzetben mindannyian gyakorlunk). Az adaptivitáshoz pedig arra van szükség, hogy valaki önállóan legyen képes a helyzeteket felismerni, felmérni, következtetéseket levonni és tanulni. A mentortanár abban segít, hogy a gyerekek maguk tudják megfogalmazni a céljaikat és azok eléréséért dolgozzanak. Ahogy eddig is, most is az úgynevezett GROW-modell alapján tanulunk. (Goal, Reality, Options, Will). Mentor és mentoráltja rendszeresen megbeszélik, mik az egyéni célok (pl: eljutni az olvasott könyvben az 5. fejezet végéig két héten belül / prezentációt készíteni az emberi emésztőrendszerről), a mentor figyelemmel követi, hogy hol tart a tanulásban a gyerek, közösen megvizsgálják, milyen döntéseket kell meghozni a célok eléréséhez és együtt meghatározzák, hogy mit fog a gyerek tenni azért, hogy megvalósítsa a kitűzött célt. Mindez online térbe is átültethető. Az átalakult, online napirendbe most beépítettük a napi rendszerességű mentoridőt, amikor a tanár a mentoráltjával one-on-one beszélgetésben követi a gyerek tanulási útját.

Mindeközben a tanárok felelőssége nemcsak a tanulók támogatásában van, hiszen a szülők is egy számukra szokatlan helyzetbe kerültek és átvettek bizonyos tanári feladatokat. Ezért fontos, hogy a tanárok segítsék a szülőket abban, hogy támogatni tudják a gyerekük tanulását. Ahogy már feljebb említettük, már megvoltak az első szülői körök online, emellett folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a szülőkkel, nemcsak technikai kérdésekben, de érzelmi támogatást is igyekszünk nyújtani az egyes közösségekben. És természetesen az is fontos, hogy az olyan témákban (ez főként a kisebbeknél érvényes, ahol az önirányított tanulás még nem alakult ki), ahol személyes jelenlétre van szükség, ott segítsünk módszerek átadásával. Az egyik tanárunk, Porteleki Sára például videóban mutatja meg, hogyan tudják a szülők gyakorolni az elsősökkel a betű- és hangtanulást.

Közös szabályok, közös struktúra

A közös alapelvek meghatározása elenedhetetlen ahhoz, hogy a közösség jól tudjon együtt működni. Az egyes mikroiskoláink tanár-szülő-gyerek közösségei mind maguk hozzák meg a szabályaikat. Ezeket a szabályokat most újra végig kell venni az online térben. Új napirendre van most mindenhol szükség, az új napirend közös időrendet alakít ki a tanárok és a családok közt – össze kell hangolódni mindenkinek és ez nem könnyű.

Nálunk például ez az a napirend, amit aztán minden mikroiskolánk saját maga tölt fel aztán tartalommal, vagyis különböző modulokkal.

A digitális tanulás rengeteg lehetőséget arra a fajta moduláris strukturálásra, amely eddig is jellemezte a Budapest Schoolban a tanulásszervezést. Erről bővebben egy későbbi bejegyzésünkben fogunk írni.

+1 Figyeljünk egymásra a digitális térben is!

Izgalmas volt látni az első napokban, ahogy a gyerekek felfedezték az online konferenciabeszélgetést. Hogy milyen az, ha egyszerre többen vannak mikrofon és kamera előtt. Ha felnőttként részt veszünk többedmagunkkal egy Hangouts meetingen, nagy valószínűséggel nem jut eszünkbe, hogy viccből lenémítgassuk egymást vagy kidobáljunk másokat a hívásból. A gyerekeknek viszont eszükbe jutott. :) Időt kell szánni arra, hogy megalkossuk az online térben is a szabályainkat. Például azt az alapvető szabályt érdemes lefektetni, hogy nem némítod le a másikat, ha az beszél. Magadat viszont igen, ha másnál van éppen a szó. De ugyanígy fontos, hogy a hívás mellett megjelenő chat-falat ne trollkodásra használjuk, hanem fontos üzenetek átadására. És mi van azokkal, akik egész egyszerűen csak úgy döntenek, hogy kilépnek az éppen zajló óráról? Ezzel kapcsolatban a legjobb (ha nem az egyetlen) módszer az, ha mindent megteszünk azért, hogy megtartsuk a gyerek motiváltságát. És ez bizony nehéz. Erős bizalmon alapuló, partneri kapcsolatra van szükség ehhez a tanár, a tanuló és a szülő között.