Blog
Halácsy Péter BPS alapítójának és Molnár Attila BPS Római part operátorának írása
Olvasási idő: 3 perc
Az esetek egy részében nyilvánvaló már mindenkinek, hogy a folyamatos bántalmazás, csesztetés, szekírozás és kigúnyolás nem elfogadható. A nehezebb helyzetek, amikor csak egyszerűen nincs kötődése a gyerekeknek egymáshoz, a felnőttekhez. Lassan, de beívodik a gyerekek és szülők lelkébe: az iskolát kibírni és nem élvezni kell.
Az elmúlt 30 év kutatásai pedig pont azt sugallják, hogy a boldogság fontos szempont kell, hogy legyen az iskolákban. Robert Biswas-Diener és Ed Diener amerikai pszichológusok 2011-ben megjelent, Happiness: Unlocking the mysteries of psychological wealth című könyvükben azt írják:
“A [boldogság] olyan érzelmi tőke, amelyet más vonzó eredmények elérésére fordíthatunk. A kutatások azt mutatják, hogy a boldog emberek hosszabb ideig élnek, kevésbé lesznek betegek, hosszabb ideig maradnak házasok, kevesebb bűncselekményt követnek el, több kreatív ötletet produkálnak, keményebben és jobban dolgoznak munkájukban, több pénzt keresnek és többet segítenek másoknak.”
Ezzel szemben sokszor találkozom a “lesajnáló” pillantással, hogy a “boldog iskola” annyit jelent, hogy a gyerekek nem csinálnak semmit, folyamatosan rövidtávú igényeiket elégítik csak ki. Azonban, ha jobban belegondolunk pont fordítva történik, a hagyományos iskola törekszik a rövidtávú igényeket kielégítésére. Semmi más nem számít, mint a témázárót időre megírni, a jó jegyeket megkapni és megadni, az év végére készülni, a felvételire tanulni. Ezek mind rövidtávú célok. De közben ki foglalkozik azzal, hogy a gyerek boldogan éljen 30 év múlva? Vagy, hogy jól érezzék magukat ma?
“Az általános jólét növeli a belső motivációt, csökkenti a magatartásbeli problémákat, növeli a tanulmányi eredményeket, javítja az iskolai elégedettséget és az egyének, közösségek és nemzetek felvirágzásához vezet”
Számos ok vezet ahhoz, hogy egy már megszokott környezetből a szülők és a diákok ritkán váltanak egy új, jobb, a gyermekek boldogságát szem előtt tartó iskolára.
Tanult tehetetlenségnek hívja a pszichológia azt az állapotot, amikor ismételt rossz szituációk után már azt gondoljuk, hogy nem tudjuk kontrollálni, megváltoztatni a szituációt. Egy idő után már a próbálkozással is felhagyunk. Még akkor is, ha lehetséges lenne változtatni. Kutyákat olyan ketrecbe zártak, ahol elektrosokk érte őket. Egy ideig nem tudták elkerülni az elektrosokkot, és idővel már akkor sem mentek ki, amikor erre lehetőséget adott a kísérletvezető.
A megszokás mellett egy másik fő ok a tabusítás. A Babyboomer generációnál hallhatjuk azt a mondatot: “Amikor én gyerek voltam, csak a problémások, a drogosok váltottak iskolát.”
A döntés lehetősége a kezünkben van. Választhatjuk a megszokottságot, de dönthetünk gyermkeink hosszútávú boldogsága mellett is. A híres magyar holokauszt-túlélő, pszichológus Edith Eva Eger A döntés című könyvében arra bátorít minket, hogy merjünk dönteni a boldogságunk mellett. Váltani, változtatni mindig nehéz. Ha azonban ezzel a gyermekeink hosszútávú boldogságát szolgáljuk, akkor mindenképpen érdemes.
Találkozzunk online és beszélgessünk az iskolaváltásról ingyenes nyílt napunkon, Regisztrálj az eseményre itt: https://hp6.typeform.com/to/IPiYhpXO Jelöld vissza Facebookon az eseményt itt: https://www.facebook.com/events/183654026943885/