Blog
Kötelező felelősségbiztosítás, műszaki vizsga, oltások, rendszeres szűrővizsgálatok, jobbkéz szabály, kéményellenőrzés – a végtelenségig sorolhatnánk azokat a biztonsági intézkedéseket, amelyeket mindannyian jól ismerünk és legtöbben igyekszünk is őket betartani.
Az iskoláknak is megvannak a maguk kötelező biztonsági követelményeik. Ma Magyarországon nem lehet úgy hivatalos iskolát létrehozni, hogy az intézmény ne felelne meg a katasztrófavédelem és az ÁNTSZ által előírt szabályoknak, ne lenne tűzvédelmi terve, házirendje, SZMSZ-e, pedagógiai programja, stb. Egy valamit azonban nem ír elő a törvény: egy iskolának nem kell rendelkeznie gyermekvédelmi irányelvekkel. Még.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány 2015-ben jött létre a Magyarországon élő gyermekek érdekei képviseletére és jogai érvényesítésére. Az alapítvány olyan területeken végzi hiánypótló munkáját, mint a gyerekek erőszaktól való védelme, a gyerekek joga az oktatáshoz és a gyerekparticipáció (vagyis annak érvényesítése, hogy a gyerekek részt vehessenek az őket érintő ügyekben). Minden évben legalább kétszáz gyermeknek nyújtanak jogi segítséget és minden egyes ügy kapcsán ugyanazt a mintát látják: a segítség későn érkezik, mert a környezet félrenéz, kételkedik, megkérdőjelez, szőnyeg alá söpri, elbagatellizálja a problémát.
A gyermekvédelem egyik legerősebb eszköze a közösség. Egy olyan megtartó közösség, amely képes biztonságos környezetet nyújtani és amely nem néz félre, ha valaki kiszolgáltatott helyzetbe kerül. A gyermekek védelme a környezetükben lévő felnőttek közös ügye, ezért fontos, hogy az iskola teljes közössége, azaz minden „iskolapolgár”, aki bármilyen szinten kapcsolatba kerül a gyerekekkel, azonos irányelvekkel rendelkezzen.
A gyermekvédelem egy átfogó működési kultúrát jelent. Ennek kialakítása egy intézmény életében komoly munkát jelent. 5 éve annak, hogy fény derült a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban elkövetett molesztálási ügyre. Ekkor kezdte el a Pannonhalmi Főapátság aktívan kidolgozni a saját iskolai gyermekvédelmi rendszerét, melyet most októberben bemutatott a Hintalovonnal közösen szervezett, nagyszabású gyermekjogi szimpóziumán. „A csendtől a szóig” elnevezésű konferencián több mint 500-an vettek részt, egyházi, világi, állami és alapítványi fenntartású iskolákból, intézményekből. Ebből is látszik, hogy intézménytípustól, világnézettől, fenntartótól függetlenül a gyermekvédelem egyre nagyobb figyelmet kap és közös ügy.
Mit jelent egy intézmény életében a gyermekvédelem? Ez nem egy újabb szabályzat az SZMSZ, pedagógiai program és házirend mellett, nem egy újabb köteg dokumentum, hanem maga az élő jog és szervezeti kultúra. Egy jól implementált átfogó szabályozás mindenkit véd, aki kiszolgáltatott helyzetbe kerül az iskola falai között. Nemcsak a diákok védelmére fókuszál, hanem azt is jelenti, hogy a tanári karon belül is működik az empátia, kölcsönös tisztelet és elfogadás – hiszen a felnőttek teremtik meg azt a környezeti kultúrát, amelyről a gyerekek példát vehetnek.
Mivel ez a rendszer az iskola minden szegletébe elér és mindenkire érvényes, így a kialakításakor fontos, hogy a szereplők ismerjék a jogaikat és kötelességeiket és azok számonkérhetők legyenek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy ilyen szabályrend kialakítása félelmet is generálhat felnőttben és gyerekben egyaránt, ezért rendkívül transzparensnek kell lennie, mindenki számára elérhetőnek és érthetőnek. A biztonsági háló egyik legfontosabb eleme az a független védelmi csoport, amely tagjaihoz az áldozatok bizalommal fordulhatnak és amely feladata az, hogy meghallgassa, megerősítse őket abban, hogy bátran kiállhatnak és megszólalhatnak. Ha kortárs zaklatásról, bullyingról van szó, akkor mediál, segít a csoportfeldolgozásban és természetesen jelez a hivatalos gyermekvédelemnek, amennyiben az ügy megköveteli.
A gyermekvédelem azonban nem ott kezdődik, amikor már baj van. A védelem része a prevenció és az iskola minden szereplőjének felkészítése. Elengedhetetlen, hogy pontosan definiáljuk, mi tekinthető szexuális, fizikai, érzelmi, online, kortárs bántalmazásnak, hogy a felnőttek komolyan vegyék a gyerekek jelzéseit, hogy – ahogy dr. Gyurkó Szilvia fogalmazott a konferencián – ne keveredjünk „hitvitákba” – azaz ne menjünk bele a ki-kinek hisz játszmába.
És azzal is tisztában kell lennünk, milyen óriási ereje van az érzékenyítésnek és annak, ha a gyerekek időben tudják, mikor kell segítséget kérniük. Ha hallgatnak a megérzéseikre, ha szólnak, amikor rosszul érzik magukat, ha ki mernek lépni a számukra kényelmetlen helyzetből, ha a csönd helyett a szót választják és nem őrzik némán, titokként az őket ért sérelme.
Az írás forrásául Dr. Juhász-Laczik Albin és dr. Gyurkó Szilvia előadásai szolgáltak, melyek a Pannonhalmi Főapátság és a Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány közös szervezésében létrejött, A csendtől a szóig elnevezésű gyermekjogi szimpóziumon, október 15-én hangzottak el. A teljes konferenciáról készült videofelvétel megtekinthető ITT.